52013.08.10. 09:49
Shakespeare
"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
- ..."az vagy nekem, mint testnek a kenyér"... - Mikor ez a sor nem csak az irodalom egyik remekműveként dereng a fejben, és konstatálva van: ó, de gyönyörű... Hanem az árokparton belevisít a tudatba a felismerés: ezerszer fáj, ha valaki egyszer kenyérré vált benned, s immár mindennapi szükséglet. Ez a sor abban a helyzetben, mikor a "kenyér" továbbállt, s már hatodik napja képtelen vagy más ételt lenyomni a torkodon... Sokkal, de sokkal több, mint szépirodalmi kincs. Kín.
|